Fényben a szó :szétesik
Szóban a fény: felragyog
Sötét kútba hullajtom szavaim.
Visszhangomra a válasz vágyik
De rémületemben ér utol
Arcomon kútvödör hullámai..
--- Tudod mi ér téged utol.. a nagy semmi, meg a szélhámos múltad…sziszegte a remegő kezű mérnök úr. Teste maradékát már csak a gyűlölet volt képes mozgatni. Csont soványan vánszorgott az emberek között és mindent ami másoknak kedves igyekezett saját tisztátalanságával bemocskolni.
---- Ugye Attila maga nagyon buta…. kérdezte Böbe mosolyogva. ..Ugye maga nagyon hülye… húzta tovább a mérnök agyát.
Attila sziszegett. Ökölbe szorította sovány csontos kezeit, de így jobban látszott az alkoholizmus pusztítása, a leállíthatatlan remegés.
Az öreg lassan állt fel. Tudott volna gyorsabban is de akkor megfosztja ezt a szerencsétlent a visszavonulás lehetőségétől.
Böbe kacagott a nyomorultján—csak fuss Te baromarcú, csak menekülj
Az meg gyűlölettől eltorzult arccal sziszegve rohant ki a társalgóból. Reszkető kezével hadonászott, és motyogott valami motyognivalót. Gyűlölte az öreget. Talán megsemmisíthetetlen emberségéért. Nem tudni, csak azt hogy gyűlölte.
--- Mi a baj Attila… butulunk a pálinkától mi…
--- Nnu nyu gi.. lasan min min denki bu buta lesssz me mert főzük a pá páleszt…
Mondta dadogós Peti bölcsen.
--- A hatalom érdeke. Tette hozzá Böbe.
