A Tanítvány 3

… a csend, ha bekopog, és csak lassan jut hatalomhoz, akkor az jó. Felállhatsz, és kiléphetsz a társaságból. Elfáradt, és kifulladt a téma, amiről esetleg beszélgetni próbáltál.
De amikor berobban, és odaragaszt, amikor rákényszerít a gondolkozásra, és egyre jobban pörgeti az agyad, annál inkább nem tudod, hogy miként törd meg félelmetes hatalmát.
„ … na fiam, ilyenkor behunyod a szemed és szelíden megidézed a
belső csend emlékét…”
„ … na az-az egyedüli ellenszere a kínos, szomorúsággal teli csöndnek… érted?”
„Táltoskából” kihallatszott az..--- igen mester. Sőt a bólintásnak tűnő belső meghajlás is láthatóvá vált a két vénség számára. Áhítattal figyelték.
A férfi elmerült szíve dobogásának hallgatásában, és rövid időn belül „tésztává” vált arccal fonta és szőtte a nyugalom szövetét.
A belső csend finom szálai futottak, kúsztak, és mint hernyóselyem bebugyolálták a közibük zuhant riadalom csendjének minden porcikáját.
Az áradó nyugalom túllépte az akácos csalán határait, és csak hömpölygött, vonult, lebegett. A szőlőlevelek beleborzongtak mikor a lugast megérintette a csend teljességet adó Isteni kegyelme.
A tanyát beborította a varázslatos élet láthatatlan titka.
--- Tudod gyerek, most messzebb köptél mint én valaha..
--- Ne káromold az Istent Sándor… szólt szégyenlősen Icanénnye
--- Ugyan. .. ez csak egy svihák gyerek aki Isten cipőjébe bújt és csetlik botlik benne.
--- A kislányok is kipróbálják a MAMA rúzsát de attól még nem kurvák Tatus… és megtoldotta egy apró keserű fintorral.
--- Tugy Isten mikor kezdődik a kurvaság… csípett egyet az öreg, és hunyorogva nézett maga elé.
A férfi, élvezte ezt a meleg otthonszagú teljes beszédet. Figyelt, mert így történik a tanítás. A beszélgetésbe szőve ,és ha hibás válasz születik akkó sincs semmi pirítás, csak kanyarodik egyet más irányba. Ki kell takarítani a gonoszt, a szándékában rossz szellemeket, és mindent ami nem engedi kinyílni a szíveket. Aztán jöhet a tiszta beszéd.
--- Kurvák nincsenek is. Az a papok és a gyenge férfiak találmánya, nomeg az irigy szukáké e.
--- Úgy van ahogy jár a szád e.
--- Azért innék egy hagymás pálinkát, tuggya e?
--- Ica.. mozduj mán e
--- ne mekegjetek gyerekek mert meg esz e fene… és vihogott.
Nagyot nem kellett mozdulni, hisz az öregek titokban odakészítették a kosármellé. Tudták a történéseket előre. Csak képletesen egy picinyke hagyma és egy kummányi vadmeggy pálinka. Olyan szertartás szerüen.
--- Tudod e mé nem vagyunk?...és felcsapta egy kicsit az arcát és várt, hogy a következő mondatot még nagyobb arcal dobja az ember elé -------Tudod e hogy ha vagyunk is az csak a mik vagyunkra értendő, és nem a ki-re.
--- Hát úgy sejtem hogy minden létező ami körülveszi önmagát azért nem létezik mert minden mindenbe árad áramlik határok nélkül. Vagyis a bögre, az asztal, a tej a bögrében, és a padlón álló asztal, és így a tej, és a bögre, és a plafon, és a tej tehénemléke, mind ,mind a számban, aki nem is vagyok, mert …és a semmire akasztott szemmel bámulva valahová, folytatta ….. egyszóval nincs különállás. Az elkülönültség nincs is, nem létezik.
--- Látom nem vagy hülye. Hunyorgott rá… de oda vágysz az szent.
--- Hmm. Aszem oda…
Az öreg fintorgó pofát vágott és mosolygott.
--- Amit mondtál az úgy igaz. Ha megengednéd akkor szeretnék egy parányit hozzáfűzni, hogy lássam valóban értem e.
Igazad van, arra vonatkozóan, hogy egymásba szerveződő életek együttese teljesíti be a létezést. Viszont hogy ezt valóban képes legyen, minden lény élvezni, el kell határolódnia és távolodnia magától az eseménytől. Talán úgy, mint a szappanbuborékok vékony héja a határ és a finom lebegés a távolodás. A buborékon belül azért a kint-nek tűnő van lazán lenyomatolva.
--- Hm. Milyen hülye szavak.:..” lenyomatolva” és röhögött.
--- Hát így van ez.
--- Legyen… a mama azt mondta hogy kössem össze az eszemet és a szívemet, akkor megérzem az egységet. Hm… maga elé nézett és hallotta Kadzsüpa szavait… Kapcsolat Tuda és Intellektus közt, egység tudat…. Vágyott rá hogy számára többet jelentsenek a szavak mint puszta kommunikáció.. ott akarta érezni ahol születnek. .. talán a szívében… Hümm..
--- Nagyon buta voltam fiam. Nagyon, nagyon buta. Kérlek, ne haragudj. Sándor nem tehet semmiről. Én nem engedtelek a Tanyára. Nekem nem csinált gyermeket Sándor. Anyád miatt.
Maris nem is szerette igazán Sándort…. És még folytatta volna a butabeszédet Ica nénnye ha a kis táltos meg nem szólal.
--- Hogy Ki Kit szeretett arról ne beszéljünk. Az hogy nem maradhattam köszönöm. Így lettem az ami.
--- De milyen áron? Suttogta Sanyibá…
--- Zsiga sok mindent elmondott rólad…
--- Szegény Zsigabá mennyit ivott.hm.. Tuggyák az hogy a magyar ember egy áruló fajta értem. Gézájuk is egy rakás gyáva szar meg István szentsége is büdös mint a buzi papok seggelika, de hogy a Kun engedte hogy oda tegyenek ahova azt nem értem. Örülök neki, csak nem értem.
--- Nem is kell. A sors rendez ahogy jónak láttya… és a kosárból elővette a mázas edényt és a kanalat…--- zabájj nepofázz.
--- Ezt e?
--- Szarnak jó.
--- igaz… és belekanalazott a zsíros hagymás aludttejbe. Hűvös…
Tombolt a nap. A kutya ki simult a pokróc töviben és halványan pihegett. Nyugalom és béke és csend.
--- Megjegyzem apád is foggal született…
--- Ismerte?
--- A nagy akácoson túl volt a tanyája.
--- áll még?
--- Lányai lerombolták. Utánad jött ide valakivel, az szült kettőt.
--- Bár ne tette volna csatlakozott be a vénasszony.
--- Miért?
--- Hát a rúzs mellett az annyuk cipőjét is fölvették.
--- Az baj. Tuggya azért jó lenne egy kis szalonna a tejhez.
--- Izzadni akarsz?
--- Sózott szalonna meg utána 3,4 pitypang szár úgy megtiszticsa a tüdőt hogy még köp is az ember.
--- Az már igaz, de az avas az jobban hat. De aztán igyon egy kis feketenadály gyökérteát. Csak picit és gyengét. Tudod hogy ne vérezzen.
--- A szabadságért vérzik a tüdő.
--- igaz. Látom ragadt rád egy két dolog.
--- Hát mint koldusra a politikus köpés…. Mosolyogtak.
--- Na akkor hozod azt a szalonnát? Én is ennék…és vigyorgott… A fogam a fiókban, icanénéd tuggya hol…és röhögtek.
Nem volt szabad rohanni, hát lassan tették meg az utat a házig. Bent aztán leültek hogy lehűljenek. A konyhasarkában kopott utazóláda szerű valami. Szép, az időtől mélybarna láda szerű. Ismerősnek tűnt, de nem rajzolódott ki emlékeiből semmi konkrétum hogy honnan.
A szív gyorsabb mint az ész, hát engedett neki…
--- Ez az a láda? És el indult a sarok felé.
--- Az. Majd az öreg kinyissa ha akarja.
--- Én akarom.
--- De nem Te vagy az öreg.
--- Az mán igaz… ezért hát csak megsimogatta a ládát. A vénasszony szeme sarkából leste
és elégedett mosollyal vette tudomásul a tényt.. hogy tényleg van ebben a gyerkőcben valami.
Mán akkor is szemügyre vette a ládát,sőt azon aludt amikor itt volt Marissal.
Annak idején az Öreg Rádi papával hozták be, és azóta csak akkor van elmozdítva ha a festés úgy kívánnya.
--- Na vidd a szalonnát, a fogát meg majd viszem utánad…és azzal nevetve kilökte táltoskát .
Az öreg pőtyikézett. Jó alkalom hogy jól megfigyelje Édesanyja Szerelmét. Szép erős ember volt az biztos, hisz a vonásai most is lenyűgözőek, és a csontozata és az arra száradt izmok még bírják, nem halottak. Ennyi idős lenne Mamka is. ..” uram a földön a hím nemű és a nő nemű egyedek párzanak, ellenben nem tehetik ott azzal akivel amikor épp akarják. Innen származik ez a nagy nyüzsgés, ez a nagy tumultus..” Hát ez igaz. Tízen három gyerek és egy sem SÁNDORÉ. Mama mindent elmondott neki. De csak neki, a tízen harmadiknak…
..” ha nem bénul le a lábam nem kergetem el, de nem engedhettem hogy a szégyenem mellett éljen. Nem.” .. Jó lenne APÁM-nak szólítani, de hát nem az.. hm. Már majdnem megsajnálta magát amikor meghallotta az érkező vénasszony csoszigálását. Az öregnek kipattant egy vékony résnyire a szeme.
--- Hát Te mit bámulsz he? Mé kell neked hülyeségeket gondolni hm?
--- Maga meg mér álmodik olyat?hm
--- csönd… jelezte az öreg amikor érzékelte hogy közel van a felesége… Add mán a szalonnát mert megsül a kezedben. Nem érzed?
--- Csak puhítom. Tuggya a foga miatt. És vigyorgott az öregre. A vénember vette az új hangszint. „E megszeretett engem… Ez bolond.” Valójában úgy örült ennek az érzésnek, olyan hálát kezdett el érezni ezért az utolsó ajándékért hogy Isten legyen a talpán aki azt megtudja fogalmazni.
--- Sándoor ez a ládát simogatta e. Mit szólsz, hm?
--- verj a kezire .válaszolt nevetve. De a zárhoz nem nyúlt ugye?
--- Tényleg, aludhatok azon a ládán?
--- Hogy éccaka kotorássz?
--- há mimásé?
A rengeteg harcban megöregedett asszony a küzdelmek során sok mindent meg tapasztalt, ezért hát érzékenyvolt, minden változásra. Elég volt rájuk nézni. Szembetűnővé vált hogy mindig egymásba akad a szemük és máris mosolyog minden. Ennek nem lesz jó vége.
Ennek nagy bőttye lesz. Mind a két férfi ránézett és egyszerre sóhajtottak…. Mire az asszony már el is szégyenlette magát. Tudta, csak azt nem, hogy ki pirít rá. Nagy döbbenetére senki..
--- Már megfizettük. Maga is. Hát akkor az utolsó állomáson egy pici jót… vagy nem?
--- Jól van na. Csak még odébb gondoltam azt a végit.
--- odébb is van.
… és visszaereszkedtek a forró lassúságba. A szalonna finom, és még egy kis aludttej feltette a pontot. Beszunnyadt mindegyikük. Már nem csak a napból áradt a meleg, hanem mindenből.
A táj szétvibrálta magát, és ha valaki kinyitotta volna a szemét nem látott volna semmit csak remegést. Az álmok kiszöktek a koponya mögül és összefonódtak a másik szívébe, agyába.
Egy idő után a legbölcsebb bölcs sem tudta volna szétválogatni melyik álomfoszlány honnan hova megy. Összetartó, erős kötéllé vált. Hogy milyen lesz az ébredés? Hát csak a taknyos szent a megmondhatója. A lényeg hogy aludtak, és boldogok voltak.
A gyerek ébredt elsőnek. Kevés mozdulattal állt fel, és csendben indult a kúthoz.
A nap melege még ölelgette a tájat, és nyaldosta , szítta a málnást. Gyökeréig akart kiszárítani mindent… „ eccerre ne igyá olyan sokat… apránként, lassan” … de hát olyan csábító a kút vize… annyira finom, mohos szagú… Ellenállt a kísértésnek és csak a két flakont töltötte csordultig,és ment a pokróchoz. A vizes pokrócot finoman meglebbentette és ahogy elérte a két szunyozó öreget a pokróc hűvös lehelete, már élvezhette is tette jutalmát. Sóhajtottak. Elégedett megkönnyebbült sóhajtás és mosoly. Alvás közbeni enyhülés a testnek, és a súlyosat álmodónak.
…Tényleg itthon vagyok? … hát tényleg , nevezhetném annak is… Mama most biztos boldog. Hüm, és bólogatott magának hosszan, majd elindúlt a házba. Élvezte a csendet, a lassan megfontoltan mozduló nyugalmat. Hát nem kapkodott.
A konyhában mint éhes farkas vagy kutya átadta magát az ösztöneinek
Szagokra bízta emlékeit, a falakból sávokban áradó hűvösre a tél hideg emlékei libabőrt varázsolnak. Élvezettel borzongott. Minden mozdulata takarékossá és egyenletessé vált.
Rezsó… a kávé kiöntő,… víz a ceglédiből…
Nézegette: ahogy a vízcseppek felforrnak, és sisteregve futnak szanaszét a Forró rezsólapon és eltűnnek a semmibe.
Az ég kék,
A fű zöld
A nap vörösessárgán izzik…langyos…” langyos a fenét, forró mint a fene” … kuncogott. Anyja sohasem értette mit is akar mondani az ellent mondásos képeivel. A forró víz halak szemét idézve forrt. Így szerette a kávét. Nagyon forrón,és picit keserűn. A kis székre ült, ahonnan jól látható a láda, és átellenben a kis akácsziget ahol az öregek még mindig szunyóztak. A zsebéből előkerült a kicsinyke ezüst szelencéje amibena cardamon magokat is tartotta. Szájába vett néhányat, és nekilátott a lassú őrlésnek, majd ivott egy kortyot a forró kávéból. Szerette a két íz találkozását… hűt fűt melegít… Boldog volt. Nézte azt a nagy behemót fatestet, és apró kortyokkal hangtalanul élvezte a kávézást.
A láda tartalma valójában nem érdekelte. Őt az emlékek érdekelték.
Mi nem jut az eszébe, és ami nem, az miért nem, és ami meg igen, annak meg hol a helye az ő életében?
A láda megfakult, érett , valaha színes mintázatú, de nem egy tulipános ládára jellemző a halványan kivehető mintarészlet hanem egy picit misztikus valami…
Behunyt szemekkel, ellazulva ücsörgött… na?... na mi van?....
Minél mélyebbre mész annál inkább előjöhetnek olyan események az életedből amelyek feltárják előtted a jelen lényegét és lehetőségeit…
Ahogy egyre beljebb és beljebb ment,és egyre mélyebbre ereszkedett önmagába úgy egyre inkább szétestek tudatos gondolatai és az intellektus lemaradva botorkált, csetlett, és botlott
a nagy semmi sötétségében, végül feladva nyúlt ki képzelt labirintusa peremén.
Bent csend. Nincs kint. Bent van a kint is. Ezt szerette. Ülni az oszlop tetején és csak vanni.
Se bent, se kint. Vanni és nem lenni. Vagyok akik Vagyunk…..
--- Hova, hova? …és tapsolt egy embereset a bitang vénember…mérnem vársz meg kölök?
Gyere és szeggyünk össze fele mindent e mert jön az égi áldás oszt az nagy lesz ám.
Csukott szemmel állt fel és indult a hang irányába. ..--- tényleg nagy lesz…
Még a küszöb előtt kinyitotta a szemét hogy ne vágja meg a nap. Még ragyogó világos ég
tündöklő napkorong. Jele a bajnak sehol, de hát az nem jelent semmit. Majd ide ér, és kész.
--- Az állatok a legfontosabb…rebegte Ica néni.
--- Tuggya. Hidd el. .és boldog mosollyal nézett Icájára …--- a magas ólba tedd és bökött
a góré mögé… szegy össze tojást is, mert elvisz a víz.
--- Hól tojna?
--- A seggükön.
Nem telet bele negyed óra, már rend is volt. Icanénnye szomorkásan nézett maga elé. Fájt.
Fájt, hogy Sándor és Maris gyereke így összegyüttek..” Tuggya” hát honnan tudná, ha csak?
???? és a kérdőjelek zápora. Mardosta az öregasszonyt.
--- Na kiülünk, vagy mennyünk a tornácra?
--- Onnan jön majd a szél…mutatott az akácoson túlra… és ha ide ülünk az asztalhoz érezni fogod a hűlő levegőt és megnyugszol mint a tomboló elefánt.
--- jóó…
--- Icus Te meg ne mard magad mert kilyukacc.
--- Nem marom, csak gondolkoztam, és azt akarom csak mondani, hogy valami nem smakkol.
--- Szent igaz Icanénnye, mert maga engem nem szeret… Egy percre csönd lett. Aztán halkan
jött a válasz. Ráadásul három irányból.

A Tanítvány 2

A dunna. A nagy puha dunna átölelte és melegítette öregedő,és minden porcikájában fájó testét. A párnába süppedt fej ketté osztotta a nagy tollrakást. Mint két nagy mell a csecsemő fejet stabilan megtartotta, megengedve a piciny forgolódást hogy egymáshoz simulhassanak.
Kisded és emlő, nagyded és párnahegy. Aludt.
Álom nélkül aludt. Tudatában volt hogy mély nyugalmat lelt annyi évtized után. A testét és a dunna viszonyát érzékelte. Minél jobban izzadt, a dunna úgy vált egyre nehezebbé és nehezebbé, míg végül belepréselte az ágyba és a víztől átitatott dunna páncél védelmet biztosított a végtelen megnyugvásnak. Se kép se hang csak tiszta tudat, tiszta kegyelem.
Lebegés a legsötétebb térben iránytű és fénypont nélkül. Semmi viszonyítás, semmi kiszögelés. Mint egy mély egyesülés a vanságban.
Az asszony az ajtó előtt állt és hallgatózott hogy mit csinál az Ő kis „táltosa” alszik e vagy már ébredez. A férfi kiszólt… jöjjön be Icanéni… Az asszony csodálkozott… de hát úgy szuszogott mint aki mélyen alszik
--- Hát ébren vagy?
--- Még nem. Még van öt percem.
Icanénnye be lépett és tényleg ott feküdt az ember és ráadásul valóban aludt, …Sándor ilyen… gondolta.
--- én is. Szólt ki a fiú önmagából.
--- Látom,látom. Majd mesélsz is ha felkeltél?
--- Csak reggeli után. Jóó?
Az öregasszony mosolygott és bólogatott. Örült, hogy minek azt már nem tudta vón megmondani. Csak úgy örült.
--- MOST.
--- Mit most?
--- Most Felébredtem.
--- jaa…….. de mé kell ilyen hangosan? … meg akarta kérdeni az ébredőt de az már válaszólt is.
--- Igen, kérek.
--- cukorral?
--- hát nem is mézzel… és nevetett.
--- Látom pihent az úrfi…de ezt olyan böllenkedő hangon mondta hogy a kívül álló azt hihette vón hogy vagy anya fia, vagy évődő szerelem. A konyháról az öreg szólt be.
--- Meddig várjak rátok.
--- Megyünk mán Sándorom. Megyünk mán. Mondta a fiú, Ica néni hangját próbálva. Ami persze kacagásba és nevetésbe torkollott. A vén asszony előre ment hogy kiöntse a kávét az „ ifijú úrnak” … és különben is öltözzön fel maga…. Vágta oda nevetve.
--- Nem bohóckodni. Gyerünk, gyerünk.
Ica néni csoszogált és kuncogott….élet van a házban…
--- Csak emlék.. mondta a két férfi szinte egyszerre. Az öregasszony szeme elsötétült és vissza akarta tartani a gondolatait, de már az öreg pányvát vetett rá.
--- Mond ki nyugodtan.
--- Ez is olyan mint Te. láttya, érzi, tuggya . Így nem lehet boldogan élni.
--- Mé a tücsök hazudik? Figyelje meg mit mondott Icamami láttya, egyenlő L, aztán érzi egyenlő É,és végűl tuggya ez pedig a T, vagyis a LÉT-ről beszélünk,és akkor már lehet boldogan élni. Mert a boldogságot nem zárja ki a napi szomorúság.
--- Nédd e. Tanít az ifju úr. Hunyorgott egymásra a két öreg, és elindultak az asztalhoz…
…..aki..ételt…italt… adott ,annak neve …… Ámen helyett „úgy legyen”-t mondtak, és leültek az asztalhoz.
Szikkadt kalács, méz, tej, vaj, lekvár, és kerek kenyér.
--- A tojás ott van e. bökött a szemivel a tűzhely felé Sándor.
--- Üüres? Vágott fájdalmas keserű arcot az öregre…
--- A hasad üres gyerek.
--- „akkó e kérek e Sanyi bácsi e” parasztkodott az öreggel. Nevettek egyet, oszt ettek.
Emlék idéző bambulásban nézték ,ahogy töri a kalácsot …és ahogy bele mártja a tejbe….
és lassan áztatja…
A felszívódó tejet pedig kicumizza a kalácsból és csak azután majszol,cuppant le egy fél falatnyit… Kis szemük hol csukva, hol pedig hunyorogva, csak meg ne zavarja a külvilág ezt a boldog pillanatot. Átadatva íznek és a nyugalomnak.
Isten talán ezen pillanatok láttán hagyta meg a világot. Talán ez a néma életdicséret ami végett az Úr megfeledkezett a dogma hordozókról, püspökökről, és még annyi emberi bűnről. Talán ezek a pillanatok amelyek meggyőzik a kételkedő Istent hogy az a világ amit teremtett, az igen- igen jó. Sőt az nagyon jó.
Ahogy a szájban fel langyosuló tej a zugból ki csordul és utat keres az áll felé, simogató folyam és nem kell letörölni… „Belső figyelmed ráhelyezed és akár anyád melleinek szaga is előkerül agyad rejtett zugaiból.”…tanította néki Kadzsüpa
--- Igaza volt a mesterednek. A tej örök gyógyír. A kecsketej nagyanyádat, a lótej a nagyapádat és a kutya anyádat teszi rendbe.
--- A farkas tej pedig a magányt segít jobban elviselni…
--- Te ittál mán. Látom.
--- csak kóstoltam…
--- Hát ilyet kóstoltál e? … és az öreg elé tett egy karika friss sózott vörös hagymát…. Nyelvedre teszed és iszol rá egy stampedli pálinkát… azzal a férfi elé tette a pálinkáspoharat is. Az öreg bevette a maga hagymaszeletét, rá töltötte a törkölyt és elkezdte harapni a hagymát. Amikor lenyelte az orrán vett egy nagy levegőt és hirtelen kitolta a száján.
--- Így kell. Világos?
--- ühüm.. fintorodott egyet. Látta hogy az öreg arcán megjelent a káröröm halvány mosolya.
…Hát akkor jöjjön a játék… és úgy elkezdett fintorogni mint a részeg majom. A két öreg kacagott és patakokban folyt a könnyük. A fiú játszotta a szenvedőt, és vergődött mint aki alig bírja lenyelni ezt az égető borzalmat (szerette a hagymás pálinkát) amikor végre „letudta” nyelni akkor meg úgy kezdett el beszélni mint ha nem kapna rendesen levegőt. Sípolva beszélt. ..--- hát ez nagyon jó… ez fantasztikus… hát..ez.. jobb mint a Gyomai hagyma, Tán még az Endrődinél is erősebb… A két öreg hirtelen elnémult, egymásra néztek majd erre svihák szélhámosra …
--- Akkó meg mit bohóckodsz te szélhámos? Kérdezte olyan csalódott fitymáló hangsúllyal
amitől most az emberből tőrt ki a gurgulázó fuldokló nevetés... csapkodta a combját és jajgatott a röhögéstől
--- Vigyázz Sándor … ebbe nem lácc bele… de mán Ő sem bírta visszatartani… végül Sándor is kipukkant… nevettek ,és csak nevettek .Rég volt az a nap hogy így induljon a reggel.
Figyelem, játék, nevetés. A boldogságtól felgyorsult szív visszanyugodott és a kacagás könnyeit felitta a száraz bőr.
0
Ahogy kiléptek a házból máris érződött, hogy ma is nagy ereje lesz a napnak. Túl gyorsan száradt fel a homok felszíne. A kis fűcsomókon nem volt harmat, a virágok közé szőtt
pókhálókon nem feszülnek párakalárisok , csak az akácok fonákján volt még néhány hűvös levegő pötty. Az öreg egy vastag pokrócot feszített ki két akácfa között, majd az árnyékos oldalt lelocsolta kuti vízzel. … lassan kell locsolni, hogy jól beszíjja…
--- értem.
--- akkó jóó
Az öregasszony össze készítette a konyhában a délelőttre szánt aludt tejet apróra vágott vöröshagymával és kapálós kenyérrel
--- „táltoskám „ kivinnéd ? tudod én öreg vagyok
--- Én meg vén…és reszkető kezű vénséget utánozva vette kezébe a kosarat .
--- Vigyázz te, ne törd meg az aludttejet he.
--- Icamami vigyázok , vigyázok és azzal ki vitette az udvarba a délelőtti elemózsiát.
A kosarat ,a pokrócot tartó vastagabb akác tövibe helyezte… ott jó is lesz szentem…
mondta, és a magával vitt a nyirkos rongyot rádobta a kosár teteire. --- Majd szedek rá csalánt. Tudod akkor a legyek nem akarják beköpni, meg oszt hűvös is. A csalánért nem ment messze hisz az akácosban nőtt a jobb oldalon ahol a téli farakás volt mindig is.
--- Most mennyünk… Leülünk szépen és hallgatunk mesét, mert ugye mesélsz?
Megígérted. Azzal Nénnye lassan óvatosan alá ereszkedett , először térdre ,aztán csak úgy félfordulattal a fenekére… így ni, öreg csont…
--- nem öreg az. Akart udvariaskodni „táltoska” de tudta hogy értelmetlenség és ennek igazolására már jött is a válasz.
--- 92 év. Gyermek. 92-tő. Sándorom meg 94… és felvágta büszkén a kis fejét mint ha azt mondaná „ csinád utánam ha tudod” de aztán szomorkásan és játékos irigységgel… Ő biztos megéli a százat… Én sajna nem… pedig jobban megérdemelném… és egy akkorát sóhajtott hogy Sándor rögtön megkérdezte --- Melyik malmot hajtod Icám? Nevettek.
Olyan szeretettel nézett az öregre olyan hálával és büszkeséggel, hogy Ilyen férfije van , hogy nem jut mindenkinek ilyen. Szerencsére Maris büszke volt, futott végig téves gondolatain már vagy ezredszer.
--- Büszke volt, az igaz.
--- Te tudod, a te anyád volt.
--- Anyának száraz és haragvó. A többi meg borzalmas.
--- ne mán.¬¬¬
--- Nincs értelme panaszkodni. Történtek a dolgok és ennyi.
--- Akkóó haggyuk. Gyere ülj le majd Sanyi bácsi is jön.
A nap ment, ment egyre magasabbra és magasabbra, mintha felakarna mindent gyújtani. Időben bújtak árnyékok közé. Ica mama ült, hátát nekitámasztva az akácnak, az ember vele szemben hevert, szájában pitypangszárral. Jó volt látniuk egymást. Ötven két év nagy idő. „Táltoska” a csontjaiban érezte a találkozás ébresztő erejét. Bizseregtek a nem tudom én honnan hozott emlékek. Kunok voltak, illetve most is azok. Csalódott elárult szikkadó Kunok, „de hát a magyarok mindig is áruló banda… …vezérükkel együtt… Hülye aki magyarnak hisz…”
--- Látom mán el is bújtatok…és azzal közibük telepedett Sándorbá… szemeit beletúrta a gyerekbe… mindent felakart belőle fogni. Mindent észre akart venni. A lelke összes bejáratát és az összes menekülő utat. Nem szerette ezt az embert, és nem is nem szerette. Közömbös sem volt számára hisz Rádi Maris utolsó gyermeke, és még hasonlít is rá. Kiköpött annya.
Megakarta érteni mi dolga ezzel a zabigyerekkel. Dolga van az biztos, hisz nem talált vóna ide…. Őhozzá.
--- Téved. Szólt halkan az ember. Zabi gyerek az kinek nincs apja. Nekem van. Anyám küldte el mer ivott, bár apám nem foggal született…
--- Értem. De nem az enyém vagy.
--- Tudom. Hogy anyám meg mire,vagy kire gondolt amikor csináltak azt Ő tuggya. Talán még én…mélázott kicsit aztán halkabban folytatta és esetleg maguk.
A közibük zuhant csend nagyra nőtt. Módot adott a tűnődésre…Itt jobb ha mindenki őszinte.

A Tanítvány 1

Száraz melegben, olyan száraz, vibráló, remegő melegben, amikor a horizont egybe olvad az itt és ottal. Amikor már a lepkék is feladják és kábultan hullnak s bújnak a vörösen izzó, szomjat oltó pipacsok tövébe. Amikor már csak a hangyák lába alatt pergő homok sercegése az egyedüli hangforrás a tikkadt szunnyadozónak. A tüdőből kiáradó levegő ugyan olyan forró mint az ami szétömlik és uralkodik a tájon. Izzadság sincs amit letudnál nyalni a bőrödről. Leforr a testről. Semmi sincs. Várjuk a megváltást, az igazi megkönnyebbülést.
Öregedő ember létére férfiasan,egyenes derékkal guggolt és ahogy tanulta az édesanyjától: körbe nyalta belül a fogait 11 szer jobbról balra majd 11 szer balról jobbra ,mint a saolin papok. Az így keletkezett nyál oltja a szomjat, „és ha még néhány pipacs bimbót is megeszel, akkor megnyugszol és a szomjad végleg eltűnik” hallotta anyja szavait.
Két korty lenyelése után lassan nyitotta ki szemeit. Figyelte a pipacsmezőt. Négy bimbót vett észre. Mosolygott. ..azért egy jó forró te ,most jobban esne… gondolta és lassan visszacsukta szemhéját. Tovább nyalta fogait, és amikor lenyelte már látta a régi csészéjét amelyből mindig ivott és a nyála is tea ízűvé vált. Hát itta tovább a fog és nyelv teremtette forró teát….
Célpont kell. Célpont és akkor nem jársz körbe. Célpont hogy út legyen a lábad alatt.
„ Ha kifut alólad az ösvény akkor az nem a te utad”
…tudom mester. Vagy nem az én feladatom tehát el lehet engedni….
…NEM GONDOLKOZNI.. szólt magára, ..az a bukfenc és vége.
Újra kinyitotta a szemét. A pipacsbimbók a helyükön voltak. Célpont? :Templom, jegenye, akácos , bár mi, csak észre venni, felfedezni, és követni mint a pipacs bimbókat és nem elveszíteni a szemünk elől. Irány a selymes tanya.
Az utolsó pipacs bimbó íze már nem volt zavaró. A növény szárát mint „paraszt legényke” szája szegletébe tolta és kezdte a ceremóniát „ Lecsukod a szemed, kiürülsz, felidézed a célt, háromszor körbefordulsz, és amelyik irányba megállsz , abba az irányba kell menni. Ott van haza.”
Ezekben az emlékeiben nem kételkedett. Tette, csinálta , követte. Szerencséje volt, nem ismerte a haza, az otthon valóságát. Mindig ott van otthon ahol,ahova képzeli… ezért aztán jól tájékozódott, de csak így forogva.
 miért hívják selymesnek mama?
 Mert nagyon sok ott a faeper és nagyon sok volt a selyemhernyónk,
 Hernyó selyemből? Nem gubancolódik össze?
 Ugyan … és kacagott a mama. Kacagott és fuldoklott…
Jók ezek az emlékek, csak vigyázni kell mert különben elcsábít ,beleszédülsz és eltévedsz. Figyelmeztette magát. Nem gondolkozni,nem emlékezni, csak engedni : történik ahogy történik. Igyekezett egyenletesen ballagni. Nincs sietség. Nincs fáradság. Már pihent. Bár ki is nézi, őt távolról, vagy közelről, annak a nyugalmat kell látnia rajta, mert különben utána küldi a komondort vagy a hülye kuvaszt.
A nap, csak órákkal később engedett egy picinyt, egy vonásnyit. Ahogy lejjebb ereszkedett úgy nyílt tér amit rögtön el is foglalt ,és birtokba vett az enyhülés. Megjelent parányi simogatásban, hűvös leheletféleségben, de még nem vált szellővé. Épp csak reményt keltett, hogy lassan megszületik a megkőnyebülés, és megjelenhetnek az izzadság cseppek. „ ne nyalogasd mert szomjasabb leszel”…. –igen-- válaszolta belülre a mamának.
Mindig így beszélgettek. Ő emlékezik amit a mama mondott,sőt hallja is a mama hangján és ő válaszolgat. Nem volt jó anya, de lehetett tőle tanulni. Száraz emlékek ezek. Szárazak mint a puszta, de szép. Egyszerű szépség. Ha eléri a selymest akkor másodszor lesz a tanyán.
Amikor a mama kezét fogta , még a derekáig sem ért az alacsony termetű anyjának. Most magasabb mint mamka volt, és már öregebb is. Majdnem hatvan. Emlékeiben három nagy komondor élt és egy vakarék (csengettyű). Nevetett a fiú. Tényleg fiú, vagy már öreg bácsi?
A fene sem igazodik ki ezen a helyzeten. Már gyermekként öregnek nevezték néhányan,és ő úgy is érezte magát. Nem koravénnek, mint az okoskodó ,felnőttet utánzó, hanem öregnek mint akik születésük pillanatától a világ születésének kezdetét idéznék. Most pedig gyereknek. Gyereklelkű időtlennek.
Keverednek az események és az érzések, most és akkor, itt és ott. A határok nem össze mosódtak hanem meg szűntek, eltűntek. Nincs. Így aztán szabadon tértől és időtől függetlenül bárhol megtudott jeleni saját életében.(néha másokéban is) és képviselhette a nincs van Isten értékeit. „Túl téren és időn ,első szívdobbanás.” Mennyit gondolkozott Kadzyüpa szutráján és hányszor hasonlította össze mama szavaival „ Mindenen túl a néma szívdobbanás”
Mindkettő elgondolkodtató. NEM GONDOLKOZNI … igen menni tovább, és oda érni.

A tanya szinte teljesen felszívódott. Két épület, és ennyi. Egy ugribugri prücsök.
Ha tényleg eladják akkor megveszi. Meg kellett állnia mert a vékony hangú kutyus jelzett. ..Ha van kiskutya „csengettyű” akkor jöhetnek a nagyok is, hát figyelni kell. Most már tessék óvatosabban lépkesni. „ .vannak komondorok akik várnak, nem rontanak ki, csak akkor jön elő amikor már nincs sehova, Érted,”… persze hogy értem mama. Jehova Sehova. Jön a komondor akkor Jehova sem segít és többet nem mozdulok Sehova… de azért felkészült erre az esetre is. Ott volt a szalonnazsíros kenyér a zsákja külső oldalán.,,
„oda dobod az orra elé, vagy sikerül vagy nem” Köszi mami…és kuncogott. Jó kedve lett.
A láthatatlan határt átlépve rárontott a kis vakarék. Fütty, és a kutyus gazdájához vágtatott, de nem ült le hanem dominánsan beállt és figyelt. Torkából kölökmorgás.
---- Bátor… nagyon bátor. .. válasz mely szakértelmét méltatta volna nem érkezett. Hát a kutyáról a gazdára helyezte figyelmét.
Sovány, száraz kun arc, a feleség szintén kis szemű kun. Az öreg pár abba hagyta morzsolást és a jövevényt vették szemügyre. Sugárzott belőlük az összetartozás biztonságot nyújtó ereje. A hanyagul heverésző bot az öregember mellet nem is volt olyan véletlenszerű. A férfi ovattyán megigazította a botot és az idegen szemébe nézett.
---- merre megy? Koppant szárazon a kérdés. Aki érti érti aki nem
az nem . Majd fütyi segít.
---- ide e… és ő szintén belefurakodott a vénember szemébe. Ez nem farkasszem, ez valami más, egy picit hetykeség „ a ki az őszintébb Te vagy Én?” Ez nem sunyi mint a magyaroké.
---- hova? Ezt úgy vágta ki az öreg mintha az asztalra csapott volna.
---- Hát úgy mond haza. .. és a tekintetét végig futtatta a tanyamaradékán.
---- az nem itt van e.
---- maga azt nem tudhatja
A két kun parányi madárszeme beszűkült , a kívül álló tán csukott szemnek vélné,de nem az. Ez maga a figyelem abszolútuma.
---- mán ezt miből he?
Az öregasszony picike ,kiszáradt de vidám ,óvatos apró termetű. Hunyorgott mint a párja és mint ez az idegen. Látszódott hogy felkeltette az érdeklődését az ember, csak az asszonyok másként figyelik meg a dolgokat. Beméri az idegent, és mozgatja
--- Hát ha azt hiszi hogy hazajött akkor húzzon vizet ennek a két vénségnek, és fájdalmat mímelve a derekához nyúlt, …meg úgy is szomjas.
----aha… mosolyodott el. Köszönöm , és elindult a kút felé.
Hunyorogva nézték az öreg kunok amint a víz felé baktat ez a siheder.
E meg honnan tudja hogy merre a kút? … egymást kérdezték némán. Az asszony készen állt a böllenkedésre, és már tette is.
---- Az nem falikút ám.
---- Pedig mán a rezet kerestem.
---- Van műanyag is e.
---- Az zacskó vagy mi.
A két öreg nézegette a kút felé baktatót . Keresték a jelet ami elindítja az emlékezést. A vödörből szépen iszik. Ez jó. Ahogy megáll és a messzibe néz és megtörli a száját, hát az hajazik valakire.
---- Ki az annya he?
---- hát nem az apám
---- Az egyszer szent, de a nagyapja sem… mozdultak meg az asszony szarkalábai.
---- Isten tugy, amúgy meg Rádi Maris…
---- Ne MÁÁN..? és össze csapta kicsire száradt kezét. Az öregre nézett és kis kun szeme a férje szívébe túrt.--- Sándóóór. Tényleg úgy mozog.
---- Mi van a nővéreivel he?
---- Csak egy van e ,a Piri, a meg hülye mint vót.
----Anyád? Kérdezte az asszony, és már ment is a jövevény felé hogy jól szemügyre vegye.
---- Már csak itt van. És a fejére mutatott.
---- és itt van e? bökött az asszony a hazatérő mellkasára.
--- aszem ott is.
--- akkó jó.
Az öreg ember még mindig óvatosan kezelte a kérdést, de már nem szorította annyira a botot.
--- Mér jött?
--- Hernyókért. De ezt olyan gyermeki ártatlan hangon válaszolta a férfi mint amikor először
„ hol vannak a hernyók?”
--- Felvan spulnizva gyerek. Ott van Ica nénéd lábán.
--- Nemáá Sanyibá….
A két férfi egymásba nézett mélyen, de nem úgy mint az elején, szemen keresztül. Nem. Inkább úgy mint tükör a tükörbe.
Lassan hallhatóvá vált szívük dobogása.
--- Ha az vagy akire gondolok akkor az nagyon régi és messze…
és nagyon régi…. Sok harag ám. Lassan beszélt az öregember
érzékelhető hogy még nincs itt, de nagyon vágyik hogy újra jelen legyen….
--- Na mennyünk enni, aztán majd beszélünk.… azzal elindult az öreg de gondozott lugas felé.
Ica néni értett a szóból. Hát lassan de határozottan elindult teríteni.
--- Segít egy picit? Ilyet még nem mondott ki mióta Sándorral él, az pedig már 74 éve..
--- megyek mán. És követte az asszonyt. Igyekezett hozzáigazítani a lépéseit, de úgy hogy azért ne legyen annyira feltűnő.
--- Anyád nagyon megharagudott ránk.
--- Nem tudok róla. Nem panaszkodott.
--- eccer sem.
--- egyszer sem.
--- Ica nénéd féltékeny vót. Szólt utánuk Sanyibácsi.
--- Irigy voltam, nem féltékeny.
--- Most is az vagy.
--- Most aszem jobban.
--- Már miért?
--- Hosszú.
--- Fáj is?
--- Kinek hogy. Nekem most is.
--- Akkór haggyuk. Együnk.
--- ühüm.
Néma csendben ettek. Csámcsogtak,csettintettek és nyeltek. Szalonna ,hagymás aludttej.
Mindenki a múltban kóricált. Amikor Sanyibá megszólalt tudható volt hogy pont eleget evett.
--- Látod Icám. E lett belőle. Férfi.
--- Hát emlékszik rám Sanyi bácsi.
--- Hagyd… legyintett. Mindenre emlékszem. Mindenre.
A fiú férfi csak nézte őket. Hunyorogva figyelte a két öreg néma beszélgetését. Szomorúság és fájdalom és szeretet. Lenyelte az utolsó falatot és mint ha vak volna és nem érzékelne semmit elkezdte Sanyi bácsitól tanult versikét felidézni. „ Lakuka laddzsa ,lakuka dzséna
Forma tini kenimáj
Kukuli parti, kukuli dzséna
Mari mari zsefumáj
Oly máme szümi szümi má
Oly szolájme kukulá
Vette rántá rákkámpá
Kárámbá.
És kipróbált egy kis kacagást. Kényszeres szomorkás hangloccsanás lett belőle. Icanénnye egy csöppet pityergett. SÁNDOR ránézett és ICA abba is hagyta, Sándor csak úgy nézett maga elé. Akkor te vagy tarzanka. Sándor ingatta a fejét. Értették vagy érezték egymást.
--- Köszönöm a vizet … és ezzel a mondattal fel is állt.
Néhány lépés után Sándor halkan de keményen és erővel kérdezte
--- csak ezt tanultad meg? Mást nem?
--- kellett vóna?
--- Mit tucc?
--- Foggal születtem.
--- tudom. Én is.
--- akkór maga sem több vagy kevesebb…
--- mikór mennyi az annyi?
--- semmisem ér semmit,hát csak ennyi.
--- vótak értelmes mondatok is.
--- tom. Aszerint mentem. Mit gondol hogy találtam haza.
--- Igaz. Hól nőttél fel?
--- Nem ott ahol akartam
Sándor szeme elsötétült és Icára nézett. Hm? Látta rajta hogy tud valamit az asszony, de nem kérdezett rá. Úgy is elmond mindent ha már bekopogott a múlt.
--- Lelencbe vót Sándor.
--- Hát akkor bassza meg az Isten az összes barmot, és engem is.
--- Helyes, de ez van, ez lett. Attól még az vagyok aki vagyok, se több se kevesebb. Ami történt megtörtént, az tett azzá amivé lettem. Az ami. Vagyok aki vagyok,tehát lépjünk túl.
--- Aha. Akkó jó. Lépjünk aludni. Majd reggel beszélünk. Értve vagyok.
--- Aha, értve
Ica néni felgyorsult és rohant mint a veszett bivaly a házba. Ütötte vágta a dunyhát habosra vastagra és puhára. Közben motyogott ,motyogott, fohászt mormolt és „ Jaj Istenemezett”... minden jó lesz
Nem kell titkolt bűntudattal elmenni. Vissza jött a kis táltosuk..

A férfi idősödő teste elindult az alvás lejtőjén de mire a feje a párnára ért már gyermek volt újra.
Aludt mint annak idején. Párnába süppedt fejjel. Az asszony nézte és bocsánatért esdeklett Istenhez ,Sándorhoz, és mindenkihez.
Férje megállt az ajtóban és mindent elkövetett hogy vén teste összes porcikája emlékezzen a fiatal erejére. Nézi ezt a gyereket…. Hát nem ilyennek képzelte ha nagy lesz .
---- Hagyd Icám, majd reggel.
---- jó. Jó. De olyan erős huncut arcú.
--- Lehet hogy táltos.
________ 0_______________