Törvényalkotás

--Fáradt vagyok. Ringass el, óh Halál… és teátrálisan hátra dőlt a fotelban.
Izabell mosolyogva nézte az öreg előadását, majd játékra hívón rákacsintott Böbére.
Böbe vette a lapot és sajnálkozó képpel az Öreget kezdte el bámulni, aki nyűgős fanyargó hangon folytatta…- ITT az Érdem Koldusnak született, s Hitvány semmiségre kínos Pommpa Vár.
A kirobbanó röhögés helyett némaság lett úrrá a társalgóban. Nagyon, nagyon, nagy, némaság. Olyasféle, mint amilyen az elnémuló dögön bőgök után marad a tisztaszobában.
Böbe csendben eloldalgott, kávét készíteni. Izabell csak bámulta a semmit, de az is lehet hogy várta a csendet, mert abban már van lehetőség megszólalni. A kávéfőző kotykotyolása lassan építette az utat az emberi hangnak ami halk suttogásban és könnyebbülést kereső mosollyal Böbe arcán már meg is jelent….—egy cukkor, vagy esetleg kettő… nézett az öregre. Az öregnek résnyire nyitott szeme csak tapogatta a fény és közé álló árnyékot.
Izabell már kiismerte az öreget, és tudta, ..ha így ül, ha így néz, akkor nagyon mérges, de azt is tudta mindenki hogy a kávé illata segít a megnyugvásban. Sőt már a csöpögő kávé hangja is képes volt elindítani a mosolyt.
Böbe tálcáján stabilan sorakoztak az üveg kávéspoharak. Az öreg ujjaival mutatta a kettőt, és egy bicegős mosolyt engedett el a két nő felé.
--..a forró kávé az életem lényege……. Dörmögte maga elé
-- És a cigi.. ……..
-- Ühüm… és egy nagy sluckot szívott a szájába tolt cigarettából. A ki fúvás
arisztokratikusra sikeredett, de eldönthetetlen hogy a szellemi arisztokrácia vagy a butult feudális gesztus, amely kiöregedett komcsik gőgjében is megfigyelhetőek néhanap.
Élvezte életének ezen sikeres pillanatait. Kávéval és cigarettával kezében kiszállva az emberiséggel való vegyülési kényszerek alól a semmibe, úgy mintha , cimborája lenne az Istennek. Úgy is szólalt meg.
-- Nagy üzlet a börtönépítés. Hát törvényt alkotunk a kenyérlopók ellen. Nyomorultak a nyomorultak ellen… és behunyt szemmel még egyet bele szívott a cigarettába…