… a csend, ha bekopog, és csak lassan jut hatalomhoz, akkor az jó. Felállhatsz, és kiléphetsz a társaságból. Elfáradt, és kifulladt a téma, amiről esetleg beszélgetni próbáltál.
De amikor berobban, és odaragaszt, amikor rákényszerít a gondolkozásra, és egyre jobban pörgeti az agyad, annál inkább nem tudod, hogy miként törd meg félelmetes hatalmát.
„ … na fiam, ilyenkor behunyod a szemed és szelíden megidézed a
belső csend emlékét…”
„ … na az-az egyedüli ellenszere a kínos, szomorúsággal teli csöndnek… érted?”
„Táltoskából” kihallatszott az..--- igen mester. Sőt a bólintásnak tűnő belső meghajlás is láthatóvá vált a két vénség számára. Áhítattal figyelték.
A férfi elmerült szíve dobogásának hallgatásában, és rövid időn belül „tésztává” vált arccal fonta és szőtte a nyugalom szövetét.
A belső csend finom szálai futottak, kúsztak, és mint hernyóselyem bebugyolálták a közibük zuhant riadalom csendjének minden porcikáját.
Az áradó nyugalom túllépte az akácos csalán határait, és csak hömpölygött, vonult, lebegett. A szőlőlevelek beleborzongtak mikor a lugast megérintette a csend teljességet adó Isteni kegyelme.
A tanyát beborította a varázslatos élet láthatatlan titka.
--- Tudod gyerek, most messzebb köptél mint én valaha..
--- Ne káromold az Istent Sándor… szólt szégyenlősen Icanénnye
--- Ugyan. .. ez csak egy svihák gyerek aki Isten cipőjébe bújt és csetlik botlik benne.
--- A kislányok is kipróbálják a MAMA rúzsát de attól még nem kurvák Tatus… és megtoldotta egy apró keserű fintorral.
--- Tugy Isten mikor kezdődik a kurvaság… csípett egyet az öreg, és hunyorogva nézett maga elé.
A férfi, élvezte ezt a meleg otthonszagú teljes beszédet. Figyelt, mert így történik a tanítás. A beszélgetésbe szőve ,és ha hibás válasz születik akkó sincs semmi pirítás, csak kanyarodik egyet más irányba. Ki kell takarítani a gonoszt, a szándékában rossz szellemeket, és mindent ami nem engedi kinyílni a szíveket. Aztán jöhet a tiszta beszéd.
--- Kurvák nincsenek is. Az a papok és a gyenge férfiak találmánya, nomeg az irigy szukáké e.
--- Úgy van ahogy jár a szád e.
--- Azért innék egy hagymás pálinkát, tuggya e?
--- Ica.. mozduj mán e
--- ne mekegjetek gyerekek mert meg esz e fene… és vihogott.
Nagyot nem kellett mozdulni, hisz az öregek titokban odakészítették a kosármellé. Tudták a történéseket előre. Csak képletesen egy picinyke hagyma és egy kummányi vadmeggy pálinka. Olyan szertartás szerüen.
--- Tudod e mé nem vagyunk?...és felcsapta egy kicsit az arcát és várt, hogy a következő mondatot még nagyobb arcal dobja az ember elé -------Tudod e hogy ha vagyunk is az csak a mik vagyunkra értendő, és nem a ki-re.
--- Hát úgy sejtem hogy minden létező ami körülveszi önmagát azért nem létezik mert minden mindenbe árad áramlik határok nélkül. Vagyis a bögre, az asztal, a tej a bögrében, és a padlón álló asztal, és így a tej, és a bögre, és a plafon, és a tej tehénemléke, mind ,mind a számban, aki nem is vagyok, mert …és a semmire akasztott szemmel bámulva valahová, folytatta ….. egyszóval nincs különállás. Az elkülönültség nincs is, nem létezik.
--- Látom nem vagy hülye. Hunyorgott rá… de oda vágysz az szent.
--- Hmm. Aszem oda…
Az öreg fintorgó pofát vágott és mosolygott.
--- Amit mondtál az úgy igaz. Ha megengednéd akkor szeretnék egy parányit hozzáfűzni, hogy lássam valóban értem e.
Igazad van, arra vonatkozóan, hogy egymásba szerveződő életek együttese teljesíti be a létezést. Viszont hogy ezt valóban képes legyen, minden lény élvezni, el kell határolódnia és távolodnia magától az eseménytől. Talán úgy, mint a szappanbuborékok vékony héja a határ és a finom lebegés a távolodás. A buborékon belül azért a kint-nek tűnő van lazán lenyomatolva.
--- Hm. Milyen hülye szavak.:..” lenyomatolva” és röhögött.
--- Hát így van ez.
--- Legyen… a mama azt mondta hogy kössem össze az eszemet és a szívemet, akkor megérzem az egységet. Hm… maga elé nézett és hallotta Kadzsüpa szavait… Kapcsolat Tuda és Intellektus közt, egység tudat…. Vágyott rá hogy számára többet jelentsenek a szavak mint puszta kommunikáció.. ott akarta érezni ahol születnek. .. talán a szívében… Hümm..
--- Nagyon buta voltam fiam. Nagyon, nagyon buta. Kérlek, ne haragudj. Sándor nem tehet semmiről. Én nem engedtelek a Tanyára. Nekem nem csinált gyermeket Sándor. Anyád miatt.
Maris nem is szerette igazán Sándort…. És még folytatta volna a butabeszédet Ica nénnye ha a kis táltos meg nem szólal.
--- Hogy Ki Kit szeretett arról ne beszéljünk. Az hogy nem maradhattam köszönöm. Így lettem az ami.
--- De milyen áron? Suttogta Sanyibá…
--- Zsiga sok mindent elmondott rólad…
--- Szegény Zsigabá mennyit ivott.hm.. Tuggyák az hogy a magyar ember egy áruló fajta értem. Gézájuk is egy rakás gyáva szar meg István szentsége is büdös mint a buzi papok seggelika, de hogy a Kun engedte hogy oda tegyenek ahova azt nem értem. Örülök neki, csak nem értem.
--- Nem is kell. A sors rendez ahogy jónak láttya… és a kosárból elővette a mázas edényt és a kanalat…--- zabájj nepofázz.
--- Ezt e?
--- Szarnak jó.
--- igaz… és belekanalazott a zsíros hagymás aludttejbe. Hűvös…
Tombolt a nap. A kutya ki simult a pokróc töviben és halványan pihegett. Nyugalom és béke és csend.
--- Megjegyzem apád is foggal született…
--- Ismerte?
--- A nagy akácoson túl volt a tanyája.
--- áll még?
--- Lányai lerombolták. Utánad jött ide valakivel, az szült kettőt.
--- Bár ne tette volna csatlakozott be a vénasszony.
--- Miért?
--- Hát a rúzs mellett az annyuk cipőjét is fölvették.
--- Az baj. Tuggya azért jó lenne egy kis szalonna a tejhez.
--- Izzadni akarsz?
--- Sózott szalonna meg utána 3,4 pitypang szár úgy megtiszticsa a tüdőt hogy még köp is az ember.
--- Az már igaz, de az avas az jobban hat. De aztán igyon egy kis feketenadály gyökérteát. Csak picit és gyengét. Tudod hogy ne vérezzen.
--- A szabadságért vérzik a tüdő.
--- igaz. Látom ragadt rád egy két dolog.
--- Hát mint koldusra a politikus köpés…. Mosolyogtak.
--- Na akkor hozod azt a szalonnát? Én is ennék…és vigyorgott… A fogam a fiókban, icanénéd tuggya hol…és röhögtek.
Nem volt szabad rohanni, hát lassan tették meg az utat a házig. Bent aztán leültek hogy lehűljenek. A konyhasarkában kopott utazóláda szerű valami. Szép, az időtől mélybarna láda szerű. Ismerősnek tűnt, de nem rajzolódott ki emlékeiből semmi konkrétum hogy honnan.
A szív gyorsabb mint az ész, hát engedett neki…
--- Ez az a láda? És el indult a sarok felé.
--- Az. Majd az öreg kinyissa ha akarja.
--- Én akarom.
--- De nem Te vagy az öreg.
--- Az mán igaz… ezért hát csak megsimogatta a ládát. A vénasszony szeme sarkából leste
és elégedett mosollyal vette tudomásul a tényt.. hogy tényleg van ebben a gyerkőcben valami.
Mán akkor is szemügyre vette a ládát,sőt azon aludt amikor itt volt Marissal.
Annak idején az Öreg Rádi papával hozták be, és azóta csak akkor van elmozdítva ha a festés úgy kívánnya.
--- Na vidd a szalonnát, a fogát meg majd viszem utánad…és azzal nevetve kilökte táltoskát .
Az öreg pőtyikézett. Jó alkalom hogy jól megfigyelje Édesanyja Szerelmét. Szép erős ember volt az biztos, hisz a vonásai most is lenyűgözőek, és a csontozata és az arra száradt izmok még bírják, nem halottak. Ennyi idős lenne Mamka is. ..” uram a földön a hím nemű és a nő nemű egyedek párzanak, ellenben nem tehetik ott azzal akivel amikor épp akarják. Innen származik ez a nagy nyüzsgés, ez a nagy tumultus..” Hát ez igaz. Tízen három gyerek és egy sem SÁNDORÉ. Mama mindent elmondott neki. De csak neki, a tízen harmadiknak…
..” ha nem bénul le a lábam nem kergetem el, de nem engedhettem hogy a szégyenem mellett éljen. Nem.” .. Jó lenne APÁM-nak szólítani, de hát nem az.. hm. Már majdnem megsajnálta magát amikor meghallotta az érkező vénasszony csoszigálását. Az öregnek kipattant egy vékony résnyire a szeme.
--- Hát Te mit bámulsz he? Mé kell neked hülyeségeket gondolni hm?
--- Maga meg mér álmodik olyat?hm
--- csönd… jelezte az öreg amikor érzékelte hogy közel van a felesége… Add mán a szalonnát mert megsül a kezedben. Nem érzed?
--- Csak puhítom. Tuggya a foga miatt. És vigyorgott az öregre. A vénember vette az új hangszint. „E megszeretett engem… Ez bolond.” Valójában úgy örült ennek az érzésnek, olyan hálát kezdett el érezni ezért az utolsó ajándékért hogy Isten legyen a talpán aki azt megtudja fogalmazni.
--- Sándoor ez a ládát simogatta e. Mit szólsz, hm?
--- verj a kezire .válaszolt nevetve. De a zárhoz nem nyúlt ugye?
--- Tényleg, aludhatok azon a ládán?
--- Hogy éccaka kotorássz?
--- há mimásé?
A rengeteg harcban megöregedett asszony a küzdelmek során sok mindent meg tapasztalt, ezért hát érzékenyvolt, minden változásra. Elég volt rájuk nézni. Szembetűnővé vált hogy mindig egymásba akad a szemük és máris mosolyog minden. Ennek nem lesz jó vége.
Ennek nagy bőttye lesz. Mind a két férfi ránézett és egyszerre sóhajtottak…. Mire az asszony már el is szégyenlette magát. Tudta, csak azt nem, hogy ki pirít rá. Nagy döbbenetére senki..
--- Már megfizettük. Maga is. Hát akkor az utolsó állomáson egy pici jót… vagy nem?
--- Jól van na. Csak még odébb gondoltam azt a végit.
--- odébb is van.
… és visszaereszkedtek a forró lassúságba. A szalonna finom, és még egy kis aludttej feltette a pontot. Beszunnyadt mindegyikük. Már nem csak a napból áradt a meleg, hanem mindenből.
A táj szétvibrálta magát, és ha valaki kinyitotta volna a szemét nem látott volna semmit csak remegést. Az álmok kiszöktek a koponya mögül és összefonódtak a másik szívébe, agyába.
Egy idő után a legbölcsebb bölcs sem tudta volna szétválogatni melyik álomfoszlány honnan hova megy. Összetartó, erős kötéllé vált. Hogy milyen lesz az ébredés? Hát csak a taknyos szent a megmondhatója. A lényeg hogy aludtak, és boldogok voltak.
A gyerek ébredt elsőnek. Kevés mozdulattal állt fel, és csendben indult a kúthoz.
A nap melege még ölelgette a tájat, és nyaldosta , szítta a málnást. Gyökeréig akart kiszárítani mindent… „ eccerre ne igyá olyan sokat… apránként, lassan” … de hát olyan csábító a kút vize… annyira finom, mohos szagú… Ellenállt a kísértésnek és csak a két flakont töltötte csordultig,és ment a pokróchoz. A vizes pokrócot finoman meglebbentette és ahogy elérte a két szunyozó öreget a pokróc hűvös lehelete, már élvezhette is tette jutalmát. Sóhajtottak. Elégedett megkönnyebbült sóhajtás és mosoly. Alvás közbeni enyhülés a testnek, és a súlyosat álmodónak.
…Tényleg itthon vagyok? … hát tényleg , nevezhetném annak is… Mama most biztos boldog. Hüm, és bólogatott magának hosszan, majd elindúlt a házba. Élvezte a csendet, a lassan megfontoltan mozduló nyugalmat. Hát nem kapkodott.
A konyhában mint éhes farkas vagy kutya átadta magát az ösztöneinek
Szagokra bízta emlékeit, a falakból sávokban áradó hűvösre a tél hideg emlékei libabőrt varázsolnak. Élvezettel borzongott. Minden mozdulata takarékossá és egyenletessé vált.
Rezsó… a kávé kiöntő,… víz a ceglédiből…
Nézegette: ahogy a vízcseppek felforrnak, és sisteregve futnak szanaszét a Forró rezsólapon és eltűnnek a semmibe.
Az ég kék,
A fű zöld
A nap vörösessárgán izzik…langyos…” langyos a fenét, forró mint a fene” … kuncogott. Anyja sohasem értette mit is akar mondani az ellent mondásos képeivel. A forró víz halak szemét idézve forrt. Így szerette a kávét. Nagyon forrón,és picit keserűn. A kis székre ült, ahonnan jól látható a láda, és átellenben a kis akácsziget ahol az öregek még mindig szunyóztak. A zsebéből előkerült a kicsinyke ezüst szelencéje amibena cardamon magokat is tartotta. Szájába vett néhányat, és nekilátott a lassú őrlésnek, majd ivott egy kortyot a forró kávéból. Szerette a két íz találkozását… hűt fűt melegít… Boldog volt. Nézte azt a nagy behemót fatestet, és apró kortyokkal hangtalanul élvezte a kávézást.
A láda tartalma valójában nem érdekelte. Őt az emlékek érdekelték.
Mi nem jut az eszébe, és ami nem, az miért nem, és ami meg igen, annak meg hol a helye az ő életében?
A láda megfakult, érett , valaha színes mintázatú, de nem egy tulipános ládára jellemző a halványan kivehető mintarészlet hanem egy picit misztikus valami…
Behunyt szemekkel, ellazulva ücsörgött… na?... na mi van?....
Minél mélyebbre mész annál inkább előjöhetnek olyan események az életedből amelyek feltárják előtted a jelen lényegét és lehetőségeit…
Ahogy egyre beljebb és beljebb ment,és egyre mélyebbre ereszkedett önmagába úgy egyre inkább szétestek tudatos gondolatai és az intellektus lemaradva botorkált, csetlett, és botlott
a nagy semmi sötétségében, végül feladva nyúlt ki képzelt labirintusa peremén.
Bent csend. Nincs kint. Bent van a kint is. Ezt szerette. Ülni az oszlop tetején és csak vanni.
Se bent, se kint. Vanni és nem lenni. Vagyok akik Vagyunk…..
--- Hova, hova? …és tapsolt egy embereset a bitang vénember…mérnem vársz meg kölök?
Gyere és szeggyünk össze fele mindent e mert jön az égi áldás oszt az nagy lesz ám.
Csukott szemmel állt fel és indult a hang irányába. ..--- tényleg nagy lesz…
Még a küszöb előtt kinyitotta a szemét hogy ne vágja meg a nap. Még ragyogó világos ég
tündöklő napkorong. Jele a bajnak sehol, de hát az nem jelent semmit. Majd ide ér, és kész.
--- Az állatok a legfontosabb…rebegte Ica néni.
--- Tuggya. Hidd el. .és boldog mosollyal nézett Icájára …--- a magas ólba tedd és bökött
a góré mögé… szegy össze tojást is, mert elvisz a víz.
--- Hól tojna?
--- A seggükön.
Nem telet bele negyed óra, már rend is volt. Icanénnye szomorkásan nézett maga elé. Fájt.
Fájt, hogy Sándor és Maris gyereke így összegyüttek..” Tuggya” hát honnan tudná, ha csak?
???? és a kérdőjelek zápora. Mardosta az öregasszonyt.
--- Na kiülünk, vagy mennyünk a tornácra?
--- Onnan jön majd a szél…mutatott az akácoson túlra… és ha ide ülünk az asztalhoz érezni fogod a hűlő levegőt és megnyugszol mint a tomboló elefánt.
--- jóó…
--- Icus Te meg ne mard magad mert kilyukacc.
--- Nem marom, csak gondolkoztam, és azt akarom csak mondani, hogy valami nem smakkol.
--- Szent igaz Icanénnye, mert maga engem nem szeret… Egy percre csönd lett. Aztán halkan
jött a válasz. Ráadásul három irányból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése