Tűz parancs.
A húsvét egy szent ünnep. Az ember fia vagy szaporulata el indul a városban és utcák hosszán át vadászik locsolatlan nőkre. Vers és mosoly és pár csepp (spórolni kell) és zsebre tenni a pénzt. El kerülhetetlen hogy ne menjen be az ember egy egy lakásba és ezzel vállalja a veszélyt hogy pénz helyett inkább tojást kap. Mi fiúk hazavittük a kék , sárga és piros tojglikat . Anyánk meg szépen összerakta. Szavamat adom hogy a Mama rakott krumplija nagyon finom volt. Húsvét után meg különösen .
1972 hétfője ugyan úgy mint annyiszor : hajra olaj vagy cukros víz , a Mamának ..kék ibolyát láttam ..szabad e locsolni.? Mosoly és irány a nő , a lány és van akinek a préda.
Én csak szerettem volna meghódítani Marit. Hát mentem és mentem. Mari meg kacagott, és vezetett az orromnál fogva. Jó volt hülyének lenni.
A Fizikai Kutató Intézet környékén már öten voltunk. Két Mari , két intis srác ,és egy munkásőr alezredes elbaszott kis nagy fia. Mariék kacagtak mint a nem is tudom hogy mik.
Karesszal intis módon mindenféle baromságot kitaláltunk ,csak nézzenek és nevessenek a Marik. A cigarettámmal úgy tettem mint ha mikro fényképezőgép lenne és a fa mögül becserkésztem a buszmegálló mögötti laktanyát. Karesz azt hiszem tojás gránátot dobott és befogta a fülét. A hangutánzás mindig jól ment ennek az állatnak. Persze az is lehet hogy nyeles gránát volt. Alig hogy a szájrobbanás hangja meg szűnt, és én is sikerrel le fotóztam
Munkás cigarettámmal a kiszemelt objektumot, eldördült egy fegyver. A katonák bömböltek:
--- Fel a kezekkel.
Úgy rohantak le ötünket mint annak a rendje. Moskovics a munkásőr gyerek beszart.
Mi röhögtünk. Vicccccc. De nem az volt. Amikor ránk szegeződött az a sok géppisztoly a buszvégállomáson el szomorodtam.
A laktanyába cipeltek minket,ahol egy napszemüveges napoleon termetű őrnagy a „Kurva anyátoktól, a buzi hazaáruló kémekig „ minden kibukott és testet öltött. Értetlenül néztem ezt a törpét. Óvári elvtár testvére jutott az eszembe, aki az intézetben 67 -68-ban üvöltözött így az állami gondozottakkal. Jó volt emlékezni. Jó volt hogy összetudtam hasonlítani a két alkoholista, agresszív arcot. A rugdalás nem fájt. Azt hiszem Karesznak sem. Munkásőr gyerek vinnyogott, hogy az Ő apukája valaki. Radnótit kántáltam „ oly korban éltem én e földön.” Az őrnagy elvtárs pedig ütött és rúgott és végül kiüvöltötte lelke állapottyát. KIVÉGEZNI ŐKET és még néhányszor elmotyogta. „Majd én megmutatom ezeknek.”
Tarkóra tett kézzel álltunk a géppisztoly tárürítő fala előtt. Mögöttünk a katonák csőre töltve.
….hosszú volt a csend…és rengeteg az érzés és még több a gondolat….Nem sorozatot lőttek csak egyeket, de mert képtelenek voltak egyszerre elsütni a fegyvereiket hát úgy hangzott hogy dzs dzs dzs dzsííííííí. Meg fordultam …és úgy elaljasult hogy önként kéjjel ölt, nem csak parancsra……mondtam a napszemüveg mögé. A honvédek nevettek.
2008 október 23 vásárolok és hazafelé menet kolbász és kenyér és szatyor és egy gyáva rendőr beszarásból lő egyet. Apósom rám lő és a gyerekemre.
Eltűrjük.
Mert hanyatló kultúrában már meghal a szív és összezsugorodik a lélek és az elkeseredés túlcsordul. Jó lenne …. De minek? Ezeknek.?
Maradjunk emberségesek bár milyen alkut köt a hatalom a bank és a kiszolgáló személyzet,
Bár az ő céljuk a le alacsonyítás és a szív eltompítása.
Alacsonyodj le és üss. Tompuljon el a szíved és ölj. Butulj és pusztíts.
HAD LŐHESSEN A HATALOM UJRA ÉS UJRA ÉS UJRA ÉS AZ IDŐKNEK VÉGEZETÉIG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése