Nagypénteki emlék a szegről, késről stb

Szerettem volna csak úgy
könnyedén hívni játékra sorsom
finom könnyű táncra.
Egybe fonódni mint szerelmes tincsek
melyek lebegnek alá
majd megállnak egy örvénylő sóhajtásra
és végül oly finoman hullva
arcomra alá rebbenő szempillára…
szerettem volna.
de nyitva volt ajtó s ablak
és a huzat tombolva elragadta
elragadta de úgy
hogy most hegycsúcsok felett
magasan kereng,
s látom olyannak
mint
sasok
aprónak
picinynek
az égen piszoknak ragyogón

- ez most má megint micsoda?... lassan szinte szótagolva kérdezte és ujjával fenyegetően Izabelll homlokára akart bökni. Izabel szemrésnyit nagyobbra tárta félárbocos szemhéját, és tekintetével súgott Karcsikának, hogy hova nézzen, de hogy pontosabban értse ez a féreg, hát hozzá sziszegte gúnynevét. - Csikahhh…
A kis féreg követte a tekintetét. Még nem látott semmit,de pontosan tudta hogy Izabelll kezében valami szúrós lesz. Egy bakker még kicsúszott a száján hátra ugrás közben..de..
- Késő kicsikém……… későőőőőőő. Csika véres vólt.
Böbe, ez a lassú tehénnek tűnő katasztrófa már Bell háta mögött termett és folyékonyan
riadalom nélküli hangon: „ gyereki galambom gyereki gerlicém… a csókot ölelést
a” mingyá elvégzem én-t” már ketten mondták. Kacér ,egymást csábító huncut mosollyal mondták tud.. én örömmel ki mennék….. sietnem kell…
Csika, hogy most megmenekült Belll késétől, balhézni szeretett volna. Jó nagy balhét hogy jöjjön a gondnok a főnök ,meg aki lehet. Mindenki odakapta a fejét és nézték a kis szerencsétlent. Az öreg itta a forró kávéját vagy mi a fene három az egybenét(nem kávé)
és lassan mint színezetlen terítő, ráborult hangjával a csapatra. Lassan beszélt , lassan és mély hangon. Ahogy szokta. Picit behunyt szemmel. Olyan mélázósan.
- Az úgy vót, hogy szerelmes vót egy lány. Szenvedélyes nagy szerelembe vót.
- Írt egy verset amit emondott a fiujának . Hát neki is írta, oszt az kigunyóta. Buta vót. Nagyon buta. A lány meg nem tudta hogy ennyire buta . Ezért hát megőlte. A megőlte Ő-jét az öreg jól megnyomta, és alig észrevehetően mosolygott. Érzékelhető volt, hogy a mi kis csikánk-ba megakadt a kampó. Azóta ha megakar halni, akkó eztet a régi szép szerelmes versét mongya. Mán néhányszór leakarták áám csukni. Nem ment.
Bele szücsőőőlt a löttybe, csettintett a szájával és felállt. Elindult. Kifelé menet ég halkan oda szólt Csikának - Szerintem csomagolj , menekülj . Tudod szarral meszeltek. Mit gondolsz hh?
- Ühüm…bólintott Csika .Tudta, ez már szar meg kavics. Nem beton amin megállhatna.
A gondnok rohant a „ már megint mi történt ? „ mondattal a seggében. Az öreg unottan válaszolt a szokott semmi-vel.
Kilépett az öreg és rágyújtott. Az első nagy slukk után odasétált a lányokhoz ,és velük kántált….
„ mint nagy kalap borult rám a kék ég, hű barátom egy akadt a köd…rakott tálak közt kivert
az éhség és halálra fáztam rőt kályhák ekőtt…