Csavargások

….és kint a réten a sok prímás
Ciripel
És ragyognak furcsán a csillagok
Romok közt kószál óvattyán és
Suttogva kérdez a riadalom:
Mond
Kinek húzzák ilyen fájon
Kiért?
Ily szívet szaggatón….
Állj elő hát prücsök király
És húzz egy vigasztalót

……..a párna láztól nedves tapadósan körbevette az öreg arcát. A szeme még fénylett és az életszeretettől csillogott. A megnyugvás, a belenyugvás finom lazúrjai egymásra simultak ami még fájóbbá tették a pillanatot. Mire vár? Kire vár?
Az öreg becsukta apró szemeit és mosolygott. Alig észrevehetően mozgott a szája. Befelé beszélt.
……az utolsó ajtó. Igen az utolsó ajtó már nyitva, de az utolsó lámpa még világít. Az 1000 éves utolsó ajtóban világító lámpa. Istenre számított az ajtó mögül,de helyette az anyja jelent meg. Tudta hogy ez a mirázs, az igazi káprázat, a valóságos szomjazó szarvas, a kiszáradástól roskadó állat látomása. Tekintetükkel beszélgettek a MAMÁVAL …
--- Itt sem tudlak jobban szeretni mint ott
--- …. Hát… mama…. itt sem …szerettél
--- …..a vége felé már majdnem… És ezzel a látomás becsapta az ajtót. Az öreg szeméből kibukott a fájdalom maró folyékony tükre és lemarta az arcról a várakozás fátylát.
Szemeit kinyitotta. –Basszus kulcs. Igaza van. Ott sem lehet jobban szeretni. Sőt ott nem is lehet szeretni.
--- Mi van prücsök király? Kérdezte Böe..—csak nem akar felkelni? És már vissza is nyomta az öreget a párnára. Nyugi , nyugi.
Az öregnek jól esett ez a törődés. Mosolygott de már intisen, olyan szarakodón.
---- Csak mutassa prücsök úr. Csak mutassa.
Az öreg pedig hüvelyk ujja és a mutató ujját majdnem összeérintve jelezte hogy mit kér.
Böbe már bömbölt is.--- Kis presszó az öregnek. Már jobban van.
Mindenki megnyugodott. Még lehet számítani az öreg dumájára, még lesz egy rövid ideig menedékük.
----Izabellnek nagyon tetszik a versed ember, csak nem érti pontosan hogy miről is szól.
---- Tudod :KÁVÉ …
És kórusban mondta a kis csapat CIGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
Nevettek. Az elején olyan ovattyán oszt egyre megkönnyebbülten. Tudták hogy pénz kellene de minden gazdag félti a pénzét, hát lekötik el ássák csak ne kelljen adni. Igazuk van. Nekik az öreg csak egy érdekesség és nem remény. Mindegy. A menedéknek kikiáltott vénségnek segítettek felülni és a kávét a kezébe tették a meggyújtott cigit pedig a szájába .
--- Na mondja Prücsök úr, miről is van itt szó?
Egy nagy slukk egy korty kávé és egy kurva nagy sóhajjal kiszakadt fájdalmas mondat
--- Odaát nincs szeretet
A mondattól csend lett. Néma csend.
---- a szeretetre itt vágyunk és csak itt kaphatjuk meg, és mivel ezt nem adjuk és nem kapjuk hát kialakul az a furcsa érzés. A mindennek vége hangulat.





A versem is olyan Világ vége érzést hoz, de ha óvatosan, halkan beszélünk, (itt lehalkította az amúgy is erőtlen hangját amitől már már csendbeszéd lett és mindenki úgy figyelt hogy meghallja a sutyorgott folytatást) talán még kijátszhatjuk egy időre a véget és talán még a prücsök király is megmaradhat, ha elő is áll. Talán a prücsök király vigasztalása haladék és a haladék maga az élet. Itt egy picit elgondolkozott az öreg és a semmibe tévedt tekintete farkasszemet nézett a kimondhatatlannal. Hálás volt hogy az anyja becsapta az utolsó ajtót.
Tudta hogy még dolga van. A szeretet illúziójáért nem mondhat le a szeretet gyakorlásáról.
A felismeréstől megkönnyebbült és erő szökött a hangjába és ezzel az erővel folytatta.

----Azt is mondhatnám,hogy a belső hangok játszanak ily szívet szaggatóan egy meggyötört gyermeknek. Gondoljátok el.:A szenvedő meggyötört gyermek, inti és a rács. Éjszaka van, a romok között halkan,óvatosan a félelemtől riadtan könyörög vigasztalásért-az anyjáért. Oly mély a félelem,hogy még a csillagok is reszketve ragyognak. Emlékezzetek az első éjszakákra. Amikor megkérdeztük ki sir és a kérdező hangja is síros volt. A sok kis prímás foga vacogása.
Nézték az öreget és élvezték a szép beszédet és hogy ezen a mély hangon tudja mondani,az olyan megnyugtató és tényleg reménykeltő.
----Tudjátok. Kezdte újra ez a vén prücsök, szemét vissza rántva a jelenbe.
--- Kitaszítottan a szabad ég alatt,
a félelmek éjszakáján
hidegen ragyognak a csillagok.
A lélek oltalmat keres a romok között,
halkan suttogva esd vigaszért.
Érintésre vágysz onnan túlról
És ha megjön felragyogsz.

A csendet meg kéne törni mert fáj. Megszakítani pedig szar. ……………..Böbe mindig bevállalja hát üvöltött KÁVÉÉÉ CIGIIIIIIIIIIIIII
----Bazd meg Böbe. És röhögtünk.