Kmetty utcai emlék.
Ordított
és fuldoklott a csend
Párna harapta vinnyogás
résnyire nyitottan
amint pereg száradt szájperemén
karcos cserép a kiszáradt vágy.
és a gyomor sem csikordul
és nincs öl, mely adna nyugalmat
-Az esték olyan szépek.Vagy nem?
-Kinek Te állat?
-ne beszélj csúnyán te kötsög
-Gyerekek. nyugi...és újbol csend lett.Ma sem volt zacskó és más sem. Mindenki rágcsálta amit sikerült ellopni a vacsirol.Meleg van és minden szépnek tűnik.
Néhány öregedő intis lány és intis fiú heverészik a füvön.
- Ha énekelnél öreg akkór lehet hogy megusszuk ezt a napot is veszekedés nélkül. mondta halkan Böbe.
-AAz joo lenee ...szuszogta dadi Pepi
- ühüm...
Az öreg rágyujtott és belebambult a sötétbe....a harmadik slukk után elkezdett búgni zizegni zöngeni a levegő óózzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzúúúúúúúúúúúú ssssssssiiiiiii
Éneklés közben nézte amint mindenki szép lassan a rácsok felé fordul álmában.
hát ráerősített, és segítségűl hívta a hegyek emlékét az idők kezdetétől,amitől a hangja csak hangá változott és befurakodott,át itatott minden porcikát.
A szemek résnyire meg meg nyíltak és rögzitetteék hogy ott van a rács, a biztonság.
-Hát csak ennyi kell? tette fel a kérdést az öreg ...Igen. csak ennyi kell. súgta a választ az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése