Az állami gondozottak destruktivitásának predesztináltsága

1910-ben Magyarországon minden harmadik gyermek,a kor szóhasználatával élve Zabi gyerekkéntjött a világra. Egy részük lelencbe kerül,másokat örökbe adnak,és megint másokat cselédnek nevelő szülőkhöz. Az hogy a titokban szülésnek voltak emberséges központjai ,mint példáúl Máriabesnyö, attól még az árulás árulás marad.
A háborúk, és forradalmak után ,melyek szintén megteremtették azon okokat melyek anya, illetve családvesztést eredményeznek,két nagy csoport alakúl ki,nevezetesen
1, szülőktől eredő
2, társadalmi ,politikai eredetű.
Tehát Állami gondozásba az ember különböző okok miatt kerül ,és más más életkorban.
a sérüléseik karaktere és karakter mélysége éppen ezért változó.És ezek határozzák meg a környezetnek adott immunválaszok dinamikáját. Az evoluciós alkalmazkodási immunválasz három fő csoportból áll.
1, támadj
2, menekülj
3, viseld el.
Ha ezen válaszadási gesztusok időtartalma természetellenesen elhúzódik akkor az eredeti négydimenziós immunválasz térkép alapkaraktere megváltozik,és megmásithatatlan fiziológiás lenyomatot hagy a fehérje szintézis periódusában, melyhez stresszes tudatállapot tartozik.
Mi is az a négy dimenziós immunválasz.Röviden.
a, szomatikus
b, pszichoszomatikus
c, pszichikus
d, viselkedés
A familiára jellemző eredeti immunválasz készség a dermikus korszakban határozódik meg, mint alap karakter,és csak akkor stabilizálódik ha a genetikai territórium támogatását megkapja.
Mivel az alkalmazkodási folyamat egymásra épülő és egymásból következő két nagy hullámnak határozható meg. Úgy mint magzati alkalmazkodás
Valamint a születés utáni tanulás és alkalmazkodás
Az összehangoltsága elengedhetetlen.
Viszont az alapkarakter alkalmazkodási készsége torzulhat már a pre és perinatális korszakban is, amire a későbbiekben még vissza térek.
Ha a születést tekinthetem mint null pont,akkor minden történés egyben első manifeszt történés ,és a születéstől való idő távolság határozza meg ujrajátszási kényszer periódusát, vagyis a predesztináció alapjává,vagy megerősitöjévé válik.
Mindebből következik hogy azok a csecsemők akiknek születése nem kívánatos és csecsemő otthonokba kerülnek , a kezdeti pszichéstér lessz a jellemző, már az első pillanatokban evoluciós konfliktus alakul ki.
Miből is áll ez a konfliktus?
A magzati lét és fejlődés galaktikus tudatban történik,ahol minden enzim azt suttogja élj, fejlődj, teljeseggy be és ezért nem kell tenned semmit... Kivétel a szülőtől jövö magzati megtámadtatás esetén....születés után viszont pont az ellenkező információ jelenik meg...ne legyél, tünj el az életemből.
Ezt a konfliktust nehezen viselik a csecsemő otthonosok és megtorpannak a fejlődésben Kezdeti sirásuk elhalkul, kapaszkodó reflexük kielégületlen, nincs kivel kommunikálni, nincs miért és kihez sirniuk. A dadusok , gondozók folyamatosan változnak, és állandósúl
a tárgyvesztési szorongás. Apatikussá válnak,fejletlenné.A megküzdési stratégia hiányos és gyenge.Mondhatnánk úgy is :hogy ők a VÉLETLEN ÉLETBEN MARADOTTAK. Ady ezt úgy fogalmazza meg,hogy :Aki bekerűlt a lelencházba ,nem fog hegyibeszédet tartani.
Pedig szándékukban áll,de a szégyen hogy csak véletlen életben maradottak, dacos gyengévé
Kényszeres-kudarc függővé teszi Őket.
Mint az elején már említettem,intézetbe ,állami gondozásba különbözö életkorba kerülnek a gyermekek aminek következménye hogy személyiség fejlődésük ott reked meg ahol érte
az árulási trauma. Maga a rendszer azt sugalja hogy”senki vagy”és nem is lessz belőled valami...”Mit akarsz ,hisz eldobott az anyád.”.Tehát a gyermekben folyamatosan a feleslegesség érzése táplálódik. És ha ennek következményeit tisztességgel megvizsgáljuk , akkór érthetőbbé válik a gyakoribb szuicid késztetés, a statisztikai mutatókat jóval meghaladva .De a valóság elfedése az intézmény ,sőt a társadalom érdeke.
Éppen ezért az erőszak, a nemi erőszak , akár egymás közt,akár a nevelő által elkövetettek rejtve maradnak.
Panaszkodási lehetőségük szűkös ,éppen ezért hatékony védelmet nem is kaphatnak.
Ebből következően maga a társadalom értékeit képviselő nevelő és intézmény hiteltelenné, és árulóvá válik.Sőt maga az egész társadalom ,ahová be kéne illeszkedniük áruló és cserben
hagyó. Az Ágés tudatában kialakul a halmozott ÁRULÁS! érzése. Okkal,jognélkűl.
Az árulás cselekményének kihangsúlyozása azért lényeges ,mert azok a gyerekek akik emiatt kerülnek intézetbe, árulás függővé válnak. Az árulás ,akár mások elárulása, akár önmaguk elárultatása, vagy önmaguk elárulása ,érzelmi létszükséglet. Hiszen ez az első információ az életükben.(már mint a csecsemő otthonosoknak)
Ez újrajátszási kényszerük alapja, vagyis kialakúl a destruktív párválasztási predesztináció.
Sajnos képtelen más ösztönválasztásra !
Természetesen kihangsulyozható még a kudarc függés,de belátható hogy az is az árulás körébe tartozik.
Az nyilvánvaló hogy az időben történő helyes támogató kommunikálás elengedhetetlen eszköz lehet az előbb emlitett sérülések szelidítésére, hisz mindannyian kommunikációs bázisok vagyunk,amely a saját fejlődésünkön túl környezetünk fejlődését is kell hogy szolgálja.De az öncélú gondoskodás életképtelenné teszi az amúgy is megküzdési stratégiájában gyenge emberkét.
Most egy két esetet villantanék fel.
Bözse lány hármas ikerszülés.mamának két melle van Bözsének nem jut Csecsemő otthon
Verset ír,szaval,győz. Ahogy nyiladozik az értelme egyre inkább kialakul a felismerés „nincs rám szükség” többszörös öngyilkossági kisérlet.most 26 éves leszázalékolt gondozott.
Ibike lány, születése a hóban történik,a mentősök megtalálják, csecsemő otthon, anorexiás
34kg többszőr eléri ez álomhatárt.30 éves. 6 éve nyugdijas.
Fecóka születésikörülmény ,anyuka részegen hozza a világra. csecsemő otthon,17 év szipo. Szipusan nemz egy gyermeket.36 éves intézmény függő.kukázik.3 éve abba hagyta a sziput.
Katóka ,erdőben születik,születésekor esik az eső.Születés után 2 órával kirándulók kutyái
találták meg.Az anya a köldökzsinort elharapta.42 éves ,caotikus személyiség,intézmény függő 19 éve nyugdijas. Tüdőrák 2005-ben elviszi.
Jocóka. Születés után egyből csecsemő otthon.fejletlen.Mindent elkövet hogy győzzön.
Biológus. Brüsszelben kutató.két nyelven beszél.Haza jön. Az egyetem menzájárol a professzór felállítja és kizavarja.Ma magyarországon kitilthatnak származása miatt egy embert.Rákkutatási programot tervez.
Intisen öltözködik ezért minden honnan elzavarják.Most tanit.Egy hete ujból az utcán lakik.
Minusz 17 fokban hemodinamikát kutat az utcán.
Ezek csak éppen hogy villanások.De kérem a tisztelt halgatóságot,gondoljanak csak bele
hogy napjainkban 34 ezer állami gondozott gyerek van,évente 11 ezer gyermek kerül ki az intézményekből és ha az 1910 es adatba gondolunk bele,akkor ma magyarországon eléggé
sok család érintett az identifikációs zavarral,és a van e jogom élni gondolat körrel.
Természetesen most vissza térnék az előbb említett gyerekekhez hogy rámutassak az ujrajátszási kényszerükre ,viselkedési predesztináltságukra,mely életük kezdetén égetődött be.
Bözse mindig megteremti azt a szituációt hogy hárman legyenek és abból kitaszítódjon
Ibike pedig rendszeresen fázik.
Katóka köldöksérüléseket keres és fogait kitördelte(köldökzsinor) szülinapján hasba akarja magát szúrni.
Fecóka magzati bambaságot és csecsemő részegséget keres a szipuval
Jocóka tudos.Mindig mindenhonnan kidobatja magát.Dacos vergödő.


Úgy vélem ezek egyéni sorsok, és a társadalom szempontjából akár elhanyagolható mennyiségnek is tekinthetjük. De ha figyelembe vesszük a már emlitett számadatokat
1910-től , bele kalkulálva háborúkat és forradalmakat,valamint az 1936-os kivándorlási hullámot . Akkor már nem is annyira jelentéktelen kérdés a gondozási sérülés ,mint pszichogenetikai lenyomat, mint predesztinációs érték.
Mondhatnám egy kicsit borusan A TAJGETOS ÁRNYÉKÁBAN ÉLÜNK.