Kételkedés-Hatalom papok

173-ban,pontosabban 74 tavaszán elindultam megkeresni azt az embert akiről akkor azt gondoltamhogy egy életre Barátok lehetünk. Sajnos túlábrándoztam magam. A lényeg hogy akkor úgy gondoltam és ebből következően csak mentem Visegrádon és kerestem. Az eső eléggé megszívatott. Fáztam és nem szerettem volna tovább ázni, és a tarisznyámban lévő ennivalót száraz helyen akartam megenni. Kézenfekvő volt számomra hogy a TEMPLOM előtere jó hely.Bezárt rács.... zörgök....nagy nemsokára megjelent fekete ruhás Isten-szolgája ,aki "értelmesen"elkergetett. A csalódottságtól elkeseredve dühösen kiköptem jobbra és elindultam egy utolsó próbára. Siker. A barátom ott állt egy udvar közepén és nem tudta eldönteni hogy örüljön vagy inkább a terhére leszek(ez azóta se dőlt el benne).Ő is papnak tanult...Józsi vigyorgott a sztorin, és rögtön értelmezte is.- �-reg ez pont olyan mint januárban, amikor kikergettek minket a templomból- Mikóór? kérdezte Böbe.- Amikor góréval fáradtak voltunk és elaludtunk ülve.Közben ment a mise. Egy szent-fazék pedig elkezdett velünk balhézni és mások is beszálltak az ugatásba.- Tee.... szólalt meg Böbe..EZEK MÉG A LUKASKEZŰT IS KIL�-KNÉK...-Ki az a lukas-kezű? kérdezte a "dolgozó" Csak nem az Úr Jézusról beszélsz..- Hát ki az Isten nyiláról beszélek.-Kifelé....megettétek az ételt aztán tűnés. Nem akarlak benneteket többé itt látni............Szerintünk szerelmes a papba...és röhögtünk...ez semmit nem értett meg.